Tessék, tavaszt akartam, hát most úgy olvad, hogy a lovardában bokáig járunk a vízben, a lovarda is használhatatlan, a körkarám is, az úton reménytelen végigmenni, úgyhogy csak bementünk a lovakhoz egy kicsit barátkozni. Léda és Pipacs a két kíváncsi kanca persze egyszerre jönnek oda, szaglásznak, Léda féltékeny, harapják egymást Pipaccsal. Csak legyen jó idő, akkor játszom mindkettőjükkel egy kicsit külön-külön, aztán hátha egyszer majd együtt is lehet.
Egész héten nyögve nyeltem. Nem azért, mert fáj a torkom, hanem mert nehéz előre lökdösni az életeet. Megint jelent meg versem az Ésben meg a Népszabiban, most pár hétig-hónapig megint el lehet hinni, hogy tudok írni. Sőt ilyenkor még én is elhiszem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
2010.02.20. 20:07:11
Azta. Nem tudom, lehet-e gratulálni a vershez, de bizony tényleg megrázó és szép vers...
kjá 2010.02.20. 20:53:32
oké, hogy posztmodern és szövegközöttiség, de ezt a gyönyörű képet mégis neki köszönhetem. :)