Egyre őrültebbeket álmodom, és az irodalomról. Tegnapra virradólag azt álmodtam, hogy a (hivatalosan már megszűnt)Telep-csoport vezetője Garaczi Laci lett, aki tizenhét éves volt, és a csoport számára egy egész színházat követelt tőlem, miközben kézenfogva sétáltunk az utcán. Otthon Háy János telefonja várt, hogy bemutatják az új darabját a Nemzetiben hétfőn, tett nekem félre jegyet, menjek. De tudtam, hogy nekem aznap próbám van a társulattal, és ciki volt, hogy az amatőr csoportomért egy komoly kőszínházi előadást kihagyok, ráadásul ilyen meghívás ellenére.
Ma éjjel Pilinszkyvel volt randevúm, állt az utca sarkán és várt, de alig ismertem meg. Aztán Szabó T. Annával kellett megírnunk egy-egy verset Kés címmel. Én valami állat karmairól írtam, mint késről, a vers pedig csöpögni kezdett a zsírtól. Annának nagyon tetszett, mikor elolvasta, de nekem (mint általában) az övé tetszett jobban. Aztán a cukrászok megcsinálták a verseket tortából. Annáé marcipános lett, az enyém különböző színű kemény habokból állt.

Lehet, hogy túl sokat takarítottam, és vissza kéne térnem a munkámhoz?