Meg persze a fagyi. Otthon egész nyarakat elvagyok nélküle, itt nem tudok úgy átmenni a Schwedenplatzon, hogy ne kelljen megállnom két hatalmas gombócra, amiből az egyik biztos, hogy nutella!
Ma megnéztem az Augartent, na az ám az igazi fasisztakert. Na nemcsak azért, mert két rohadt nagy légvédelmi torony rútítja el az egész teret. (Körbe vannak kerítve, nem értem, miért nem bontják le, vagy használják valamire. Lehet, hogy elsősorban mementó?) A növények viszont sorban vannak ültetve a széles utak két oldalán, hatalmas vadgesztenyefák, a nem megfelelő, nem jó irányba álló ágaik persze csonkolva. Nem szeretnék én ott fa lenni! A fák között meg szőlősövényként valami leginkább juharra emlékeztető növény, de vékony vesszők csak, összefonott ágakkal. Meg persze a kúp alakúra nyírott tuják. Az egészről az volt az érzésem, hogy csak díszlépésben volna szabad rajta átmenni. Még egy jó sűrű bokor sem volt, ahova elbújhat az ember pisilni. De Semával nagyon jót szórakoztunk megint a "hol lehet pisilni?" téma kapcsán. És szerencsére a mókusok ugyanolyan rendetlenek egy ilyen katonás kertben is.

Este egy Heurigerben. Brigitte, a házigazda elvitt minket, azaz a fordítószeminárium résztvevőit és engem egy igazi bécsi heurigerbe. Még véletlenül sem Grinzingbe, az nagyon szép, nagyon drága, és nagyon shit for tourists. Megint jól beittam murciból, amit itt Sturmnak neveznek, remélem, nem lesz tőle Drang.
Végre újra találkoztam a fordítóimmal, Ilkával és Andrással. Sajnos most egyikük sem foglalkozik irodalommal nem sok esélyt látok rá, hogy újra nekiveselkedjenek a regénynek. Pedig de jó lenne!
A nagy mennyiségű murcinak hála (a kaja olyan sok volt, hogy a felét hazahoztam holnap ebédre) zökkenőmentesen váltottam angolra a brazil fiestán, ahol egy indiai fiúval társalogtam (éljen a multikulti). Amikor megkérdezte, hogy "hozzád vagy hozzám?" percekig gondolkodtam, hogy 1. ő nem beszél jól angolul 2. én nem értek jól angolul x. most kéne felpattannom és iszkiri. Mire leesett, hogy az x a helyes válasz, addigra már túlléptünk a témán iszkiri nélkül, amit lehet, hogy biztatásnak fogott fel, legalábbis a búcsúpusziból arra következtettem. Ez a multikulti arra jó, hogy az ember sose legyen biztos benne, hogy a másik mikor viselkedik hülyén a kulturális különbségek miatt, és mikor szimplán hülye. További tapasztalatokra fel! Holnap egy arabbal szeretnék argentin zenére angolul Bécsben. Ha lehet.