Több mint egy éve fogy a levegőm. Nem hiszem, hogy rosszabbakat írok, mint korábban, nem hiszem, hogy többet kéne pörögnöm különböző rendezvényeken. Hogy személyesen kéne nyomulnom ismerősöknél ezért-azért. De úgy érzem, ez a fulladás összefügg azzal, ahogyan a kultúrát kivéreztetik, és attól félek, azzal is, hogy nem vagyok se káder, se pártkatona. Eddig se voltam.
Megtudom az ezekhez tartozó folyóirathoz tartozóktól, hogy én azokhoz tartozom.
Nem tartozom. Nem vagyok baloldali. Nem vagyok jobboldali. Nem vagyok oldali. Aki oldalas, az mehet a levesbe. Van, amiben a kormánypártiakkal értek egyet, van, amiben az ellenzékiekkel. Értelmiségiként feladatomnak érzem, hogy kritizáljam, ami nem tetszik, de kritikusként igyekszem józan és toleráns maradni. Nem értek egyet a szekértáborosdival, felháborít, hogy nem mondhatok ki úgy egy mondatot, hogy ne sorolnának be valahova. Én magamat nem tudom, és nem akarom besorolni sehová. Amikor egy írótársam megkérdezte, jobb-vagy baloldali barátaim vannak, azt mondtam: barátaim vannak.
Nemzeti vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy háromszínű pántlikát kéne kihúznom a számból. Akinek nálam fontosabb a nyomorult kis magyarsága, mutassa meg magát. A magyar melléknévként sem fokozható.
Szabadelvű vagyok, de nem elvtelen, nem hiszem, hogy a liberalizmus gátlástalanságot jelent. Keresztény vagyok, de nem konzervatív, és egyik nagy felekezetet sem tartom szerethetőnek - háromban tanítottam, ezek nem előítéletek - de kultúrtörténetileg fontosnak tartom mindegyiket, ahogy a zsidóságot is.
Bűnnek tartom az antiszemitizmust, de nem hiszem, hogy egyet kéne értenem Izrael állam politikájával. Bűnnek tartom a cigánygyűlöletet, de nem hiszem, hogy a bűncselekményekre felmentés a másfajta szocializáció. Hülyét kapok a "gyűlöletbeszéd" kifejezéstől (és a büntethetőség kérdésétől), de cimke nélkül is annak tartom a nácizást, nyilasozást, bolsilibsizést, komcsizást is.
Nem hiszem, hogy méricskélni kéne, Hitler vagy Sztálin rezsimje követelt több áldozatot. Ha csak egy Victor Frankl, ha csak egy Faludy György szenvedett, nekem elég.
Nem hiszem, hogy aki máshogy gondolkozik, annak nincs igaza. Igaza csak Istennek van, az ember téved (A pápa is!) Nem hiszem, hogy aki másként gondolkozik az rosszat akar, és a sötét oldalon áll. Nem hiszek a vitában, ahol csak a saját érveinket betonozzuk be. A meghallgatásban, megértésben, az empátiában, és a személyes felelősségben hiszek.
Elutasítom az árokásást és sárdobálást, főleg a kultúrában, ahol egy közös ellenségünk van: a kulturálatlanság, a szemét. És egy közös feladatunk: az értéket, a hiteles művészetet felmutatni, átadni, megtanítani. Nincs liberális és konzervatív művészet, főleg ezek nem egymás ellenségei. Művészet van és gagyi.

Jelen helyzetben csak egy kulturális egységfronttal tudnánk a teljes kivéreztetést és elgagyisodást megakadályozni.

Nem hiszem, hogy a cél szentesíti az eszközt - legyen szó művészetről vagy közéletről.
Nem hiszek a másságban. Mindnyájan szénatomokból épülünk föl. Nem hiszek abban, hogy más ember jobban tudja, engem mi boldogít.
Nem hiszek sem vallási sem politikai dogmákban. Nem oldalak és értékrendek vannak, hanem tisztességes és tisztességtelen emberek. És JA-val szólva: kiterítenek úgyis.
Lehet, hogy belga vagyok. Hova álljak? És ki áll mellém?

Nem akarok ennél konkrétabb lenni.