Ma reggel kaptam egy levelet az Én, József Attila című musical zeneszerzőjétől. Ebből a naplóból tudta meg, hogy ilyen méltatlan módon kerülne színre a darabja. Azt mondja, egy szó sem igaz abból, amit hallottam, és anélkül írtam le, hogy őt megkérdeztem volna. Teljesen jogos, ilyet nem lehet csinálni. Bevallom, a színházzal megélt személyes, rossz tapasztalataim (és az országban jelenleg folyó szintén személyes, szintén rosszak) sodortak ekkora ostobaságba. Ahelyett, hogy személyesen a szerzőkhöz fordultam volna.
Ha Vizy Márton hozzájárul, közlöm a válaszlevelét, és ha kell, törlöm a posztot is, bár túl könnyű elsunnyogása lenne a dolognak. Mindenesetre bocsánatot kérek, amilyen komolyan és nyilvánosan csak tudok: a rosszhiszeműségemért, a másokra nézve sértő feltételezésekért. Ígérem, megpróbálok jobban figyelni arra, hogy csak első kézből való információt osszak meg bárkivel.
Kedves Marci, kérlek, ne haragudj! És mindenki más, akit belekavartam, ne haragudjatok! (Csak tudnám, honnan és miért indult útjára ez a pletyka...)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
cov 2011.12.10. 11:24:02
kjá 2011.12.10. 16:40:24
Kedves Judit!
Meglepődve olvastam blogodon soraidat. Pontosabban megdöbbentem rajta, mert azt gondoltam, hogy mielőtt leírsz tényszerűen dolgokat legalább leellenőrzöd az információkat, vagy megkérdezed az érintetteket.
"Ma megtudtam, hogy a musicalpályázatban díjat nem nyert József Attiláról szóló darabot a színház bemutatja, mivel valamelyik szerző az államtitkárig ment a panasszal, hogy nem díjazták a munkáját."
Ennek minden sora hazugság. Azért mert valaki mond valamit, te elsőre elhiszed?
"Az államtitkár felhívta a színházigazgatót, aki lelkesen felajánlotta, hogy természetesen ő maga fogja rendezni a művet."
Szintén rosszindulatú hazugság, egy szó sem igaz ebből sem.
"Az csak személyes vélemény, hogy megzenésített JA-versek mellé saját dalszövegeket írni szakmai öngyilkosság, gyenge dalszövegeket pedig dilettantizmus"
Ki mondta, hogy a bemutatandó darabban lesznek saját dalszövegeket? Ez is mellément.
"az pedig végképp személyes és laikus, hogy a zene feledhető"
Sajnálom, hogy a zenémet feledhetőnek érzed, bár szerintem sokkal dilettánsabb olyan zenéről véleményt alkotni amit még nem hallottál. Bocsánat az 5%-át hallottad... A kritikád viszont az egész műre utalt.
"de az eljárás elkeserít. Hogy csak egy telefon az államtitkár úrnak. Én miért nem hívom fel? Hogy nem tudom a számát? Hogy ha tudnám, se tenném meg? De itt így megy ez, Mr. Vonnegut."
Milyen eljárás kedves Judit? Amit a képzelőerő szült?
Abban semmi rosszat nem látok, hogy átírtuk a darabot teljesen, majd hónapokkal a pályázat után megkerestük a színház igazgatóját, aki látott fantáziát a darabban így!
Látod, én ezeket a sorokat is személyesen írom le, pedig nyíltan is vállalom, csak az szerintem ciki lenne neked.
Miért nem örülsz inkább annak, hogy ez a darab is megvalósul?
Leginkább pedig miért írsz le olyat, amiről semmilyen hiteles információd nincs?
Remélem leszel annyira vagány, hogy helyreigazítod magad a blogodon.
Üdvözlettel és barátsággal,
Marci
kjá 2011.12.10. 16:45:10
még sajnosabb, hogy a cikk a blogomra utal, és konkretizál olyan dolgokat, melyeket én szándékosan nem tettem a blogban. már írtam neki ebben az ügyben is, remélem, lesz következménye.
cov 2011.12.10. 18:57:26
cov 2011.12.18. 09:42:11
lehet az is, hogy a Fabáb sorsáról időnként jeleznél felént? Amit nem féltek a szútól, mert az mint az aszú, nemesedik az idők folyásával...