Hírek röviden, melyeket a bárkablogra nem írnék ki - túl személyesek. 
Először is azt hiszem, megváltozott az életem (ez egy popsláger első két sora is lehetne), elkészítettem életem első sárgarépar-krémlevesét. Sőt, SÁRGARÉPA-KRÉMLEVESÉT! Némi bűntudattal persze, mert így Lédának kevesebb jut. Annyira jó lett, hogy hangosan nyögtem az élvezettől, míg ettem. Igazából sűrűbb lett, mint egy leves, mondjuk bébipapi, de mostantól ilyeneket akarok enni! Gyömbérrel és rozmaringgal, némi chayenne bors. Végül reszelt sajt és napraforgómag. Még a végén megtanulok főzni! Most először éltem át, miért is jó ez, miért lehet jó receptkönyvet írni, vagy szakácskodni. Megettem az összeset, kinyalogattam a fazekat, most kéne aludni egy kicsit.

Másodszor pedig, lehet, hogy ettől ilyen sikeres a mai nap: megint álmodtam azzal a fiúval, akivel szoktam, amikor nem akarok felébredni. Először ló volt, aztán lett ember, feküdtünk egymás mellett, szerelmes és boldog voltam, és nem akartam felébredni. Egész nap kísér az álom valami megmagyarázhatatlan boldogsággal. Ki lehet ez a visszatérő figura? Lenne csak pénzem, jól elmennék a terapeutámhoz megfejteni. Addig is: jöjjön gyakrabban!