Napról napra könnyebb megfelelnem a nyomorgó költőről alkotott sztereotípiának. Többszöri látogatás, több órás várakozások, sorban állások után tegnap megtudtam, hogy nem vagyok jogosult álláskeresési járadékra, vagy hogy hívják itten az Arbeitslosgeldet, mert az elmúlt három évben nem volt 360 nap munkaviszonyom. Se a megbízási szerződés, se a számlaadás nem számít, hiába adóztam, fizettem TB-t, satöbbi, szolgálati időbe, nyugdíjba nem számít, amit íróként dolgoztam, dolgozom. Menjek az önkormányzathoz szoc. segélyért. De májusig keressek föl nyolc munkahelyet, és ezt dokumentáljam az álláskereső kiskönyvben. Az írás keresőtevékenységnek számít, tehát nem lehet honorom, amíg munkanélküli vagyok, mert elesek a nemlétező támogatástól, azaz nem fizetik a TB-met sem. Hát ilyenkor érzi úgy az ember, hogy ki meri azt mondani: "ne azt nézd, mit adhat neked az ország, hanem te mit adhatsz." Igen, köszönöm, adhatok két nagy pofont. Egy harmadikat meg a szarnak. A jogdíjunk 75%-a állítólag visszaszáll az NKA-ra, amelynek önálló irodalmi kuratóriuma már nincs is, és jóval kevesebb ösztöndíj-lehetőséget ad. A két és fél diplomámmal mehetek zabot hegyezni (egyébként értelmesebb munka, mint hóban utat sózni). Mennék doktoriskolára, de még ketyeg a diákhitel, nem tudnám kifizetni azt se, bár baromira nem tudom, akkor még hogy lennék megalázva mint phd-s. Van államilag finanszírozott OKJ-s képzés, ingyen átképeznek, ha akarom, de könyörgöm, mivé? 

A művész ne akarjon semmit az államtól, tartsa el őt a piac, de ne menjen sehová innen, mert akkor nem is művész! És nem baj, ha szegény, abból születnek a jó művek! Persze egy író hová is mehet? És verset írni lehet a nappali melegedőben...

Izé... ezt pl. nem rakom ki a bárkaonline-ra...