Többször voltam már a Mosoni-Dunán kenuzni, mindig nagyon meleg volt, és napsütés, hát most abból van a legkevesebb. Vízből annál több, nem csak alulról, felülről is.
Az első nap nem is szálltunk hajóra, vártuk, hogy elálljon az eső, és ne vizes sátrat kelljen csomagolni.
Másnap cserében utol kellett érnünk a vagányabb többieket, így aztán legalább 35 kilométert húztunk le. Mi vagyunk Andival az egyetlen női kettes, ennek megfelelően nem szoktunk legelöl haladni, másrészt most először kormányos vagyok, úgyhogy az a 35 km inkább negyven, mert cikkcakkban megyünk. Estére úgy fájt a vállam, hogy nem tudtam megmozdítani (nem is kellett, anélkül is tudott fájni), itt az ideje egy teljes mozgásszervrendszer-cserének: gerinc, térd, váll. Hatalmas adag csilis babbal vigasztalódtunk, aztán egy gin-tocik, és valószínűleg egy, a hálózsákomban lakó szúnyoggal való együtt alvás.
Ma ragyogó napsütés ébreszt, kiűz a meleg a sátorból, irány a kocsma az első kávéra, és a laptopomat tölteni. Mire leér a koffeinadag, megint borulat és hideg. És olyan gyengének érzem magam, hogy szerintem csorogni fogunk a következő sátorhelyig.
A társaság mindenesetre kellemes, a víz pedig mindig hatalmas élmény, a madarak: kócsag, gém, kárókatona, szárcsa, kacsák (tegnap kísérték páran a hajónkat, ennivalót követeltek - kaptak is.) Az agyam kimosódik, tisztulok, talán be se kell borulni hozzá.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
cov 2012.07.22. 22:45:08
cov 2012.07.22. 22:46:12