Eljönnek és elmennek, és maradok egyedül. Néhány süteménnyel, bevallom, egy nagyfröccsön túl, mert bár a csokifüggőség már a múlté, de most kell, aztán holnaptól megint nem leszek egyedül, és szép lassan beszív egy másik élet, egy másik lakás, egy másik munka. Sarjszövet a sebben. Néha sarjszöveg is. Megint írtam, talán nem annyira jó, de maga az írás aktusa boldoggá tesz, és maga az írás ténye gyógyulást jelent.

Ma elautóztam Zircre, híreket hallgattam a rádióban, fura volt érzékelni a külvilágot. Az olimpiát is átaludtam, vagy mi, csak utólag örültem minden aranyéremnek, csak utólag voltam büszke mindenkire. Szeretem a sportolókat, ahogy küzdenek, áldoznak, elviselik a vereséget, nem szédülnek meg a győzelemtől. Tanulok tőlük. Tőlük is. Jó diák leszek, ígérem, taníts, világ!