2012. szeptember 09. 12:28 - kjá

És beleáll…!

Ideje beleállnom abba, ami van. A „mindjárt negyvenéves, egyedülálló tanárnő” sztereotípiájába akár. Abba, hogy egyedül vagyok: szabadnak érzem magam vagy épp magányosnak. A gyászba, amit érzek, és amibe még hónapokig befelé fog vezetni az út. Abba, hogy a szakítás nem öli meg a szerelmet. Abba, hogy most egyedül is akarok maradni, bármennyire rossz, bármennyire fájdalmas az intimitás hiánya, még nem akarok új kapcsolatot, nem vagyok képes rá. Abba, hogy megteremtem a saját valóságomat. Beleállni a tanításba, az írói létbe, beleállni a katalizátor elhívatásába. Mindegy, hogy én akartam-e így, de így van.  Beleállni mindabba, ami a sorsom, bízva egy Jóakaratban, hogy ne vigyem lejjebb a lécet az életemmel kapcsolatban, hogy ne kössek elvtelen, szánalmas kompomisszumot.

Teremtettem magamnak egy ideiglenes létformát, mert nem tudom elhinni, hogy amiben vagyok, az végleges is lehet. Pedig de. Egyfelől jogos az ideiglenesség, hiszen maga az élet ezen a földön eleve ideiglenes, másfelől a léleknek kell a biztonság, az otthon, a rendszeresség, a belenyugvás a sorsba, és nem várhatom, hogy más, vagy a külső körülmények ezt megteremtsék.

A tudatosan mormolt, énekelt buta szövegű és dallamú saját mantráim mellett, hónapok óta minden fájdalmas helyzetben megszólal egy-egy mondat anélkül, hogy tudatosítanám magamban. Mintha a testem középpontja megfeszülne, és ez szólal meg bennem: „az én életem az enyém”, vagy „ez az én életem” Nem tudom, honnan jönnek ezek a mondatok a legrosszabb pillanatokban is, amikor nem akarom elhinni, hogy ez a valóság, hogy nincs egy reggel, amikor felébredek, hogy rossz vicc volt az egész. Nem ébredek fel, csak erre a valóságra, amitől félek. De megfeszítem magam, megtartom a központomat és beleállok.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kissjuditagnes.blog.hu/api/trackback/id/tr84755868

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ónodi001 2012.09.13. 12:25:25

A magány és az enyém

teevee 2012.09.15. 21:20:42

Édeshazád nevében (és mert a Bárkaonline-on nem lehet kommentelni,) itt üzenem, hogy nagyon jó vagy!

cov 2012.09.21. 15:04:46

én már bőgnék. megint egy kritika (ajánlásnak álcázva) az irodalmi lapban amiben megint felleltem ezt: szeretnek neked odabökni, megmondani a frankót, nyersen fogalmazni. Mondanak igazat, szépet, szinte köszönik, hogy helyettük, helyettünk megfogalmazod, de... Úgy látszik, hogy erősnek hisznek. kikezdhetetlennek, sérthetetlennek.