Megtanultam, hogy ezentúl senkinek ne higgyek el semmit,  ami nem első kézből jövő információ, bármilyen megbízható ember, és bármennyire biztosra mondja, hogy első kézből származik az információ. Megtanultam, hogy a kívülállást a legnehezebb fenntartani, egy velem készült interjúból ez a félmondat maradt ki: egyik politikai erőt sem tartom meggyőzőnek.
Sajnálom. Pedig egyre jobban látom, hogy művészként csak kívülállónak lehet lenni. Ahogy a jó színház mindig provokatív, mert kérdez, maga a művész is kérdéseket tesz fel, kritikát fogalmaz meg, és ha hisz valamiben, abból sem formálhat egy az egyben alkotást, a Pegazus nem viseli a hámot, nem lehet vele se szekeret húzni, se szántani. Ha egy művész beáll bármely ideológia mögé, az alkotása propaganda-giccs lesz. Nem mellesleg onnantól nem tudhatja, elismertsége mennyire köszönhető a lojalitásának. Ha pedig épp a nem uralkodó ideológiát vallja, remekül takarózhat azzal, hogy indexen van, nem engedik alkotni, nem hagyják kibontakozni a tehetségét.
Mindegy, egyre inkább úgy tetszik, rövid ám annál tartalmasabb kirándulást tettem a művészi életbe. Van más is a nap alatt. Végül is 15 évig írtam az asztalfióknak, erre a továbbiakban is képes vagyok. És akkor talán nem lesz ennyire fontos ez a sok lényegtelen bosszúság.

Például az, hogy a darabomból készülő rádiójáték december 10-én került volna adásba. Onnantól, hogy műsorra tűzték, kész rohanás volt az egész, főleg Annának: megírni a zenéket, betanítani, összepróbálni, felvenni. Amibe belehallgattam, nagyon tetszett. Aztán hírnök jött, s pihegve szólt, hogy vissza az egész, nem mehet adásba ádventben este nyolckor tizenhat éven felüliek számára kalibrált darab, nehogy megbüntesse őket a média-fennhatóság. Oder was.
Uram bocsá, tényleg van benne egy-két kocsmajelenet, ahol a piás cimbik nem akadémikus társalgást folytatnak. Oké, értem én, hogy menjenek ádventi darabok, szépek, szelídek, csak kitalálhatták volna ezt előbb is. A szöveg hozzáférhető volt, és mondjuk egy hónappal több időnk lett volna dolgozni rajta. Remélhetőleg januárban azért bemutatják.
Ami kissé ijesztő, hogy nem valószínű, hogy megfogható jogszabály van arra, hogy például a szar szó este nyolckor adásképes, de a fos szó csak kilenckor, míg a baszik ige, káromkodás értelemben, tízre polgárjogot nyer, szexuális érintkezés értelemben viszont csak éjfélkor. Akkor viszont egy gumiszabályt bárkire rá lehet húzni, akit meg akarnak büntetni, és bármire lehet legyinteni, ha valakit nem akarnak megbüntetni. Remélem, hogy aki erről döntést hozott, az beleolvasott a szövegbe, és nem a nevem alapján hozott ítéletet. Vagy ez már kezdődő paranoia?

Megint Bécsből tartok hazafelé, egy uniós projekt megbeszélésén vettem részt. A legnagyobb teljesítményem az volt, hogy szánalmas angoltudásomat, sikerült meggyőző bólogatással lepleznem. Azt hiszem, a non verbális képességeim messze meghaladják a nyelvérzékemet. Mondjuk annyira el is fáradtam, hogy a hétórás megbeszélés után, este hatkor, úgy ahogy voltam, ruhástul aludtam el. Aztán persze felébredtem, mikor a fölöttem lakó járkálni kezdett. A szállodában annyira vékonyak a falak, hogy lehetett hallani, ahogy vécére megy, pisil, lehúzza, orrot fúj, villanyt olt. Én hülye meg nem vittem füldugót. De Bécs megint jó, az emberek, akiket megismertem, rokonszenvesek, és még szerencse, hogy teli hassal sétáltam végig az ádventi vásáron, különben biztosan összevásároltam volna mindenféle rettenetes édességet.