2008. augusztus 30. 14:26 - kjá

én többé Szigligetre nem megyek!

Maximum akkor, ha derűs vagyok, boldog, kiegyensúlyozott. Elegem van abból, hogy harmadik éve gyászosan taposom a gyönyörű kastélypark kavicsos ösvényeit romantikus andalgás helyett. Szeretem azt a helyet, jó volna egyszer ott boldognak lenni. Meg fotózni. Egyszerre nyíltak a rózsák és az őszi kikerics. Állítólag valamelyik buta csaj letépett egyet a fokozottan védett virágból, pedig nem is ment a lila a hajához vagy a ruhája színéhez. Van egy kedvenc platánom, felültem ma az ölébe, hozzá szívesen visszamennék. Eddig ha fájt a szívem, ittam, táncoltam és csevegtem. Most nem bírom az alkoholt, és nem volt kedvem bulizni, hamisnak éreztem, inkább egyedül ültem a szobában, vagy róttam a gyönyörű kastélypark kavicsos ösvényeit akár éjjel, akár nappal, néha megijesztettek a madarak, összecsíptek a szúnyogok, de jobban tudtam hinni abban, hogy erős vagyok, ha a fákat vagy a vizet néztem, mintha emberek közt kellett volna lennem.  És jó volt úszni a Balatonban, már vagy három éve nem tettem, a víz hideg volt, az allergiám nem múlt el, viszkettem tőle, de közben olyan selymesen simogatott. És ha fekszem a vízen és nézem az eget, el tudom hinni, hogy Isten megteremtette a világot, és azt látta, hogy igen jó. Ez ám a természetmeditáció!

Erről jut eszembe, a boldogságos könyvben van szó a meditációról. Pl. figyeljük a légzésünket, és minden kilégzésre mondjuk azt: "vagyok". Na, épp hogy csak elolvastam az ötletet, már pánikroham kerülgetett. Nagyon kínos ennyire félni a létezéstől! Pedig állítólag a lehető legjobb dolog csak létezni, nem cselekedni vagy analizálni. Egyszer, remélem, részem lészen benne.

A múlt héten voltam Nandunál (www.nandu.hu) Nagyon jó volt, légzésmeditációt csináltunk vagy mit, és meglepően erős dolgokat hozott fel. Merem hinni, hogy nemcsak pillanatnyilag. Azóta valahogy másképp gondolok a szülésre egy-egy percig. Ülök, figyelem az érzést, hátha velem marad.

Érdekes, hogy ezekben az irodalmárokkal töltött napokban mennyire nem foglalkoztatott az irodalom. Persze megvolt a koncertünk Esze Dóráékkal, fel is olvastam egy csomó verset, de egyáltalán nem érdekelt, hogy milyen hatást keltenek. Beültem drámaszemináriumra, de úgy, mint aki sosem írt és nem is fog drámát írni. (Pedig el kéne olvasnom megint, amit írtam, nehogy kiderüljön, hogy nagyon szar.)Napokig csak lézengtem és bámultam a növényeket meg a patakot a kertben és gondolkoztam. Most meg fáradt vagyok. A telefonommal fotóztam őszi kikericseket, de nem tudom átrakni őket a gépre a kékfoggal. Ha sikerül, azért még idebiggyesztem őket.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kissjuditagnes.blog.hu/api/trackback/id/tr14641009

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

-gy- 2008.08.31. 20:47:51

ezoterikus marhaságok helyett inkább megint szaftos pletykákról írj! ;)

kjá 2008.08.31. 23:32:31

elárulom, ez nem a sztori-magazin, hanem kissjuditágnes naplova. és ha a szerencsétlen épp ezoterizál, akkor sehol semmi zaft, még a kedvedért sem! :)

p 2008.09.02. 22:26:12

hol itt az ezotéria? ez csak a mindennapi valóság, nem? vagy afájdalom, a félelem, a szerelem ma már ezotériának számít?
süti beállítások módosítása