Itt a nagy telelésben el is felejtkeztem arról, hogy csütörtök este az Irodalmi Centrifuga vendége voltam. Ott volt Anna is, a zongorista-énekes, meglepett két új dallal, amit a verseimre csinált, nagyon jók, de még mindig a Tangó lemondó a kedvencem. Agáta és györe Gabi kedves, nyitott és őszintén érdeklődő, mint mindig.

Anyáék is eljöttek, ettől mindig meghatódom, nem is tudom, rajong-e így más szülő azért, amit a gyereke csinál. Persze ez nem volt mindig így, de a verseimmel teljesen elfogadnak.

Aznap érkezett Szilvike is Drezdából, egyre jobban szeretek vele lenni, nagyon tetszik a világa a reggeli meditációkkal és azzal, ahogy szereti az öregeket. Be is ültünk Feri bácsihoz a cukrászdába, ő meg nem is tudta, melyikünknek udvaroljon, nagyon aranyos volt. Azért eszembe jutott, hány fiatal férfi tartaná aranyosnak, ha egy nyolcvanéves asszony próbálna udvarolni nekik. De ezt egyszer már megírtam.

Robi is befutott, utazott haza, nagyon beteg már a nagymamája, előtte ott aludt nálunk ő is. Még sose voltunk ennyien abban a lakásban, amióta kész lett, együtt reggeliztünk, és meglepően élveztem a társaságot. Szerencsére Robi is, Szilvike is az a fajta, aki nagyon nyitott, most találkoztak másodszor, de mikor mi már aludni menmtünk, ők még sokáig beszélgettek. Hihetetlenül jó érzés, hogy Robival ilyen viszonyban vagyunk, sőt Robi és Dávid is kedvelik egymást, ami külön jó.

Másnap Szivlike vitt ki a lovardába, én még nem merek egyedül vezetni, sőt inkább őt ültettem a volánhoz. Gyula jött, most nem is késett sokat, és nagyon jókat tanított. Azért az álom teljesülése még messze van: Lédaháton vágtázni az erdőben. Majd valamikor, ha egyszer. Addig idegen lovakon az erdőben, vagy Léda hátán kétsgébeesetten kapaszkodva, a körkarámban.

Este megnéztem a Nemzetiben az új Oresztész bemutatóját Alföldi rendezésében. A szöveget nyersből Térey írta, azzal nem is volt semmi bajom, az előadással már inkább. Nagyon tetszett, hogy már a z előtérben elkezdődött valami ráhangolás, aztán a színpadon már sokkal kevésbé. A nagy ordítástól nem lehetett érteni a szöveget, és sok húzása nekem hatásvadász volt hatás nélkül. MInt kiderült, ezzel a véleményemmel egyedül maradtam a társaságban, most várom, mit mond a szakma, bár Alföldit általában divat dicsérni. Sok ötlet volt benne, de valahogy nekem nem állt össze előadássá. Nem tartottam a színházi ízlésemet eddig konzervatívnak, de lehet, hogy tévedek.Rám még mindig jobban hat egy hiteles pillanat, mint egy színpadon belezett csirke.