2009. április 12. 11:04 - kjá

valóban feltámadt!

Nagypénteken déltől háromig szenvedett, háromkor meghalt anya. Mint Jézus. Nagypénteken dél és három között. Egy kereszténynek ez jel, hogy Isten figyel rá. Anya azt mondta, akiket nagyon szeret Isten, Nagypénteken viszi el. Mellette voltunk apával és tesómmal. Jó, hogy már nem szenved. Békés volt elengedni, és tudni, hogy nem vesztettük el. Nem halt meg, csak hazautazott.

Ma pedig a feltámadást ünnepeljük.

A többit talán majd később versben-prózában.

12 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kissjuditagnes.blog.hu/api/trackback/id/tr71060674

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Brittany 2009.04.12. 17:14:59

Áldás, békesség.

kisweisz 2009.04.12. 20:29:56


Mikor kcsi voltam, egy korszakomban minden este megígértettem anyukámmal, hogy örökre velem marad. Ő persze megígérte, nem csapott be. Az anyukák mindig velünk maradnak. Mostanában egyre többször kell szembesülnöm azzal; egyszer nem lesz velem itt a Földön, megriadok, értem, de nem tudom hogy lesz. Talán ehhez is fel kell nőni, meg kell bölcsülni?! Nem megy,pedig próbálkozom.
Nagy szeretettel ölellek Juca!!!!
Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene,aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket. 2Kor 1:3,4

kisweisz 2009.04.12. 20:30:33


Mikor kcsi voltam, egy korszakomban minden este megígértettem anyukámmal, hogy örökre velem marad. Ő persze megígérte, nem csapott be. Az anyukák mindig velünk maradnak. Mostanában egyre többször kell szembesülnöm azzal; egyszer nem lesz velem itt a Földön, megriadok, értem, de nem tudom hogy lesz. Talán ehhez is fel kell nőni, meg kell bölcsülni?! Nem megy,pedig próbálkozom.
Nagy szeretettel ölellek Juca!!!!
Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene,aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket. 2Kor 1:3,4

kjá 2009.04.12. 20:59:57

@kisweisz: erre szokták azt mondani, hogy akkor gondolkozz, hogy jutsz át a folyón, ha már a partján állsz. :)
évekig mondtam katinak, a pszichológusnak, hogy nem fogom kibírni, ha elvesztem anyát, most pedig érzem, hogy elgyászolom, de velem marad, és valamiféle áldozattá válik az életemben, jobbá tesz... ezt érted?
és érzem a vigasztalást, amiről írsz.

Pelikan 2009.04.13. 11:45:29

Juca,
Tegnap óta gondolkozom, hogy mit és hogyan írjak Neked, mert nincsenek szavak. De egy biztos, anyukád, örökre mamácska marad számomra, senki mást nem hívok így, ő érintett csak így meg, majdnem két évtizede már.

kjá 2009.04.13. 11:50:41

@Pelikan: jó látni, mennyien szerették anyát, mennyien beszélnek róla szeretettel, hányan gondolják úgy, hogy szépen élt. én is büszke vagyok rá. :)

fűrianna 2009.04.13. 12:18:09

Én csak egyszer találkoztam vele, de nagyon kedves volt. Kár, hogy a többi dalról már nem tudom meg a véleményét. 20-án ő is ott lesz.
Ölellek.
Anna

ködlámpa · http://kodlampablog.freeblog.hu/ 2009.04.13. 12:56:00

Drága Juca!
Nem nagyon tudok magamhoz térni, de szeretetemet küldöm neked, és neki!

yunnan2 2009.04.14. 14:39:41

Őszinte részvétem, a legnagyobb veszteség, erőt, stabilitást az elviseléséhez!

thechocaholic 2009.04.18. 17:41:43

Drága Juca!
Sok erőt és Isten vigasztaló szeretetét kívánom Neked!
puszi és ölelés!
eszti

"Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet.(...)Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk!" (Zsolt.62:6,9)

Miklós123 2009.04.30. 13:36:18

Kedves Judit!
Én téged csak a verseiden és a blogodon keresztül ismerlek...mégis átérzem azt, ami történt (már azért is, mert énbennem is friss még anyám elvesztése, nincs még két éve annak, hogy holtan találtam az otthonunkban). Tudod, ilyenkor minden szó csak közhelyes, csak erőltetett lehet...mégis: együttérzést, szeretetet küldök neked, ¨így, ismeretlenül. Anyukád benned él, nyilván az ő személyiségének (is) köszönheted, hogy költő, művész, érdekes, izgalmas ember lettél, és él mindazokban, akiknek szeretetet adott, tartalmat vitt az életébe. Megélte és megélhette hogy az ő generációjának az életét elsötétítő, megnyomorító rendszer alól felszabadult a magyarság, s megélhette a te sikereidet is... Nagyon sok erőt kivánok neked és nektek...
Ölel:Miklós

kjá 2009.05.01. 21:40:27

@Miklós123: nagyon sokat kaptam anyától. és tudom, mennyire büszke volt rám. mindig azt mondta, ha nem a lánya lennék, nagyon irigyelne. az egyik leglelkesebb olvasóm (apa a másik). ezt a fájdalmat mindenkinek át kell élnie. ha nem éli át, ha a szülei temetik őt, az rosszabb. még nem szoktam meg, hogy nem él. eszembe jut, hogy fel kéne hívnom, hogy meg kéne látogatnom. hiányzik. és várom, hogy újra találkozzunk. addig meg tényleg bennem van. a hangom, a mozdulataim... szeretem anyát. és hálás vagyok, hogy mostanáig a kislánya lehettem.
süti beállítások módosítása