www.litera.hu/netnaplo/atlatszo

Kicsit rohanós volt a nap, nem is bánom, addig jó, amíg tevékenység van. A fogorvos  megkínzott ugyan, de aranyos volt, rengeteg érzéstelenítőt adott. Kati, a pszichológus szerint nem hétköznapi módon félek a fájdalomtól. Én is érzem, hogy nagy a para, bármit megteszek, ha fáj valamim, hogy elmúljon. A sok injekcióból az lett, hogy az egész fejem elzsibbadt, komolyan, még a szemem is, és ha f-et akartam mondani, akkor az olyan bugyborékoló hangot adott, mintha ffffosnék. Petrával mentünk kávézni, valahogy minden mondatomban f-fel kezdődő szavak voltak, ő meg próbálta átalakítani: ferdén fejlődött helyett pl. csálén növekedett, stb.

A legjobb a napban az volt, hogy bementem a kedvesem, Nimród elé a munkahelyére, és együtt jöttünk haza. Meg az, hogy életem nagy szerelmének, aki sokat bántott, és akin több, mint tíz évig nem tudtam túltenni magam, ma van a negyvenedik születésnapja - és ez csak most este jut eszembe.