Kihagytam a legviccesebb tanári elszólásomat, talán mert ez a legfrissebb, és még bennem van, hogy titkolnom kell. Versenyre vittem néhány klassz, tehetséges srácot (csak egyiküket tanítottam, de őt inkább a testvéremnek tekintettem) Szegedre. Volt nálam egy üveg ásványvíz, feltettem a fejem fölé a csomagtartóba. Épphogy elindultunk, mikor inni szerettem volna, de nem akartam felállni, a mellettem ülő srác elég magas volt, hogy ültében felérje. Meg akartam kérni, hogy vegye le, de az jutott eszembe, hogy nyúljon fel nekem, de éreztem, hogy ezzel a mondattal valami nem stimmelne. Hát azt mondtam a legválasztékosabb modoromban: "Ne haragudjon, kéne nekem egy felnyúlás!" Kitört a röhögés, nekem fogalmam sem volt, mit mondtam, mit kell azon nevetni, úgy kellett elmagyarázni.
Ez aztán meghatározta az egész program hangulatát, én meg könyöröghettem, hogy el ne mondják senkinek. Csodálkoznék, ha nem tudta volna következő héten az egész iskola. Mindenesetre utólag már inkább vicces, mint kínos.

Álmos vagyok, a kedvesem, Brúnó lovacskájához kellett kimenni reggel fél 7-re Gödre. Szegény, kehes, mármint a ló, és endoszkópos vizsgálata volt, félméteres csövet dugtak le a tüdejébe. A bódítótól felborult, túl érzékeny rá, nehezen lehetett föltámogatni a vizsgálathoz. Aztán csak lógatta a fejét és csorgatta az orrát. Elég szarul néz ki, talán az injekció segít átmenetileg, de a kehesség nem gyógyítható. Remélem, Lédának nem lesz ilyen baja.