Ez egy szonett címe az új kötetemben, de most ráadásul igaz is. Szomorú, beteg és még magányos is. A kedvesem, Dömötör elutazott egy konferenciára, én meg itthon vagyok egyedül, retteghetek az éjszakától, és sajnálhatom magam.
Ma is anyával álmodtam, pedig már egy ideje nem. Megint halni készült, próbált koporsót venni magátnak, de nagyon rosszul volt, már nem bírt felkelni az ágyból, odafeküdtem melléje, és szomorú voltam, hogy el fogom veszíteni. Még hányszor kell elveszítenem őt álmomban? Olyan nehéz volt, hogy felébredtem, persze lehet, hogy csak azért, mert fizikailag nem vagyok jól.

Tényleg tizensok éve nem voltam lázas, most meg egész hétvégén láz, fejfájás, köhögés. Azért pénteken kimentünk lovazni, megpróbáltam Lédát felvinni a lószállítóra, de nem sikerült. Odáig eljutottunk, hogy mind a négy lába a rámpán volt, meg harapdálta és döngette a patájával. Már ez is nagy dolog. Ma is voltam nála, nagyon aranyos ló volt, bár néha határozottan és tudatosan rosszalkodik, mint egy igazi kamaszlány. Februárban ötéves lesz, onnan már felnőtt ló.

Péntek délután értünk le Bakonybélbe, kész lett végre a felújított szekrény, bele is pakoltam valamennyire, de nem volt sok erőm a heverésen kívül bármire is. Barátokkal mentünk, nagy buli lehetett volna, de én este nyolckor már aludtam, a fiúk elmentek egy kicsit kocsmázni, de ők se bírták soká. Másnap meg ömlött az eső. Én otthon maradtam, M. barátom jött a feleségével, hogy megnézze a kertet, és adjon néhány kerttervezési tanácsot, adott is az eső ellenére. Már csak meg kéne fogadni, a kivitelezéssel lesznek problémák, mert ha azt mondja, hogy "áss le egy méter mélyre négy akácgerendát", akkor akad néhány gyakorlati probléma, például nem ismerem föl az akácot, és nem tudnék egy méter mély gödröt ásni. Bár most a sárban puha a talaj.
A többiek elmentek kirándulni azért, tocsogtak a vízben, nyakig sárosan jöttek haza. De nekik is tetszett a Kisház, remélem, jönnek segíteni, ha elkezdem a nagy felújítást.

Ma persze ragyogott a nap, nem is bírtam ki, hogy ne mozduljak ki, pedig Dömötör, a kedvesem mérgelődött, hogy feküdjem már ki ezt a nyavalyát, de nem tesz jót a bezártság, a séta és a munka mennyisége egyenesen arányos.

Egy nagyon kedves levelet kaptam ismeretlen olvasómtól. Annyira tetszik az első mondat, hogy muszáj  idéznem: "Szívből szeretnék neked gratulálni neked ahhoz,hogy ilyen fiatalon, nő létedre te lettél a kortárs magyar irodalom K.J.Á-ja." Azt hiszem, tényleg ez a legnagyobb dolog, amit elérhetek, hogy a kortárs irodalom számára valaki vagyok, ráadásul éppen önmagam, semmi több. Jó volna, hogyha ez így maradna.