Idén kicsit sok volt a karácsonyi kötelességből, mindenki kedves, de egy kicsit feszélyezem magam, egy kicsit ki kell öltözni, egy kicsit mosolyogni, egy kicsit vigyázni a számra, egy kicsit udvariaskodni - úgyhogy a Szilvesztert legszívesebben kettesben tölteném a kedvesemmel, Szilveszterrel, bár ő inkább társaságban társasjátékozni szeretne

A legjobb 25-e volt, amikor tesóm a barátjával, apa meg unokatesóm jött tatárbifsztekre és avokádókrémre, sok-sok finom borra-likőrre - és főleg énekelni. Estig énekeltünk. Karácsonyi dalokat, kánonokat, taizei énekeket,  orosz népdalokat, a végén még mozgalmi dalokat is, mivel az Amuri partizánok dalához is tercelni kell. Végre azt élhettem meg, ami a legjobb a családomban. Tesómmal összevesztünk, moll vagy dúr akkorddal zárjak-e egy-egy dalt, a pikárdiai terc engem is idegesít, de őt annyira, hogy direkt használtam, hogy bosszantsam, a kedvesem szerint két kisgyerek veszekedett bennünk. Aztán kiegyeztünk egy üres kvintben. Olyan rég énekeltem ennyit. Egy régi, egyetemi ismerős úgy emlékezett rám valakinek, hogy annak idején egyfolytában énekeltem, és ez őt mennyire idegesítette. Most már tényleg nem éneklek egyfolytában. És most már tudom, mi hiányzik.

Megkaptam Szabó Magda egyik levelezés-kötetét. Szabó Magda egyik kedvenc íróm, A freskót nem tudtam úgy felütni valahol, hogy ne kelljen aztán végigolvasnom. Nagyon szeretem az Abigélt, a Régimódi történetet, A szemlélőket, a Für Elisét, az Ajtót, és persze kislánykorom könyveit, a Tündér Lalát, a Születésnapot, az Álarcosbált. Az a megszólalás annyira autentikus, úgy magával ragad, hogy eszmélni sem marad ideje az embernek.
De ez a levelezés egy hiú és öntelt nőt mutat, annyira kiábrándító, bárcsak el se olvastam volna.  Nem akarom ismerni a szerző leveleit, orvosi leleteit, titkos naplóját! Kérem vissza az illúzióimat.