Hétfő, kedd, szerda suli. Kultúrsokk. Teendők. Megválaszolatlan kérdések. Pánikhangulat. Hogy a fenében leszek képes erre? Adminisztráció-hegyek, amiben rettenetesen rossz vagyok, és még idegesít is. Szervezéshegyek, amik úgyszintén. Segítség! Biztató vállveregetések. Péntektől meg a gólyatábor.

A Bátortáborban voltam így először. Amikor megszerettem az önkéntestársakat, és azt mondtam, minden jó így, csak a gyerekek ne jöjjenek, mert félek. Aztán mégis megjöttek a gyerekek, és minden még sokkal jobb volt. Most a továbbképzésen megkedveltem a kollégákat, rájuk csodálkoztam, de a gólyatáborba nem akartam lemenni, jajistenem, ott lesznek a gyerekek! És igen, ott voltak, és megint azonnal beléjük szerettem. A tanárt nem lehet levetkőzni. Hullafáradt vagyok, rengeteg munka volt, de teli vagyok bizalommal. Jó, eddig is teli voltam, és ráfaragtam, de hátha most nem. És hátha lesz hozzá erőm. És mellette az íráshoz. És talán visszatér belém az erő is, vagy visszanyerem az egyensúlyomat.