2009. április 20. 10:24 - kjá

hétfő reggel

Nagyjából tudom, mit tehetek a rám törő elkeseredés ellen. Keveset kell aludni, délután főleg tilos, nem szabad egyedül maradni hosszabb ideig, és határidőre kell dolgozni. Sajnos még akkor is itt vannak a reggelek, amikor rettentő nehéz elkezdeni a napot, tele vagyok szorongással. Aztán lassan beindítanak a rutinjaim: fürdés, levelezés, kávézás. Hétvégén, ha Kazi, a kedvesem velem van, azért könnyebb. Takarítani egyébként se szeretek, de most nem is látom értelmét, bevásárolni se, mintha folyton úton lennék, és akkor minek ablakot mosni a lakásban, minek elmosogatni vagy beágyazni reggel. Kidőlt egy biztos pont, vagy felszedték a horgonyt, és most csak akkor tudom elviselni a napjaimat, ha megyek valahova. Állítólag ilyenkor kell nagyobb utazásra menni, de ott meg elvesztem a kompetenciámat. Kit érdekel egy utazó Indiában vagy Örményországban. De itt talán este megkérdezik a Ködlámpán, hogy hol vagyok, vagy hiányolnak a színjátszóim, vagy az én szövegeimre számítanak egy esten, ahová elmegyek felolvasni. Elutazni talán még nehezebb volna.
Ma reggel egész nyugodtan és kulturáltan az erkélyen reggeliztem egyedül, már kinn van néhány virág, nálam így kezdődik a tavasz; mikor eszembe jutott, hogy ha gyerekeim lesznek, nem fogják ismerni már a nagymamájukat. Én meg hiába erőltetem, akkor se jelent nekik már semmit, csak egy-két fotót, meg történetet, amit az anyukájuk tukmál rájuk. És akkor be kellett jönnöm az erkélyről.

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kissjuditagnes.blog.hu/api/trackback/id/tr51075607

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bkiki 2009.04.20. 19:26:00

Egy időben mindig olvastam a blogot, ám sajnos ez el-elmaradt a suli, minden mellett... Aztán Vasárnap álmodtam vmit, aminek hatására csak beugrott, és ezért újra feljöttem. Nagyon sajnálom ami történt... Nem tudom ez mennyit segíthet, de amikor hasonló esetben voltam, megpróbáltam nem gondolni rá, és az életemre koncentrálni... Aztán 1 évvel utána egyszer csak durván előtört, kisírtam magam és azóta (nagyjából) minden rendben, úgy-ahogy feldolgoztam. Persze fontos a barátok támogatása, de ilyenkor azt érzi az ember, hogy hiába mondja nem értik(érzik)amiről beszél. Egyedül kell feldolgozni... Bocsánat a sok rizsáért,:) kívánok sok erőt és kitartást a továbbiakhoz!
Barcsa Kriszti (egy volt tanítvány a 'nagyszerű' EKGból:)) )

cov 2009.04.22. 11:59:14

hétfő reggel: a jó hír, hogy lesznek gyerekeid. És az egyik hasonlítani fog a nagymamájára, és ezt Ő tudni fogja. És Te is:-)

yunnan2 2009.04.23. 15:57:05

Nekem az a tapasztalatom a gyászmunkával kapcsolatban (sajnos már több is volt), hogy nagyon ki kell adni az érzelmeket, a fájdalmat... , nem szabad menekülni. Nekem sokkal jobb volt, ha beszéltem róla, ha mások hasonló élményével osztozhattam. Voltak érdekesek is: pl. többen állították, hogy kapcsolatuk tovább élt/változott/fejlődött az anyjukkal (halála után is), én hasonlót nem tapasztaltam.
Nekem az a trauma okozta hosszútávon a legtöbb problémát, amelyet "sikeresen" elfojtottam. Sajnos ezt a nehéz lelki munkát nem lehet, de nem is szabad megúszni, min. 1 év nagyon-nagyon nehéz lesz. Szóval maximálisan meg tudok erősíteni minden vonatkozó szakirodalmat, a néprajzit leginkább! Régen jobban tudták kezelni, gyógyítani ezeket a dolgokat is.
Erőt, (ösztönös) bölcsességet az elkövetkező időszakhoz!

yunnan2 2009.04.23. 16:01:50

Bocs, ezt kihagytam, nagyon szép és lényeglátó ez a mondatod "Kidőlt egy biztos pont, vagy felszedték a horgonyt". A fundamentum inog meg ilyenkor.

kjá 2009.04.25. 14:29:21

@yunnan2: szeretném nem elfojtani. olyan ez, mint az új cipő, két hétig szorít, de csak akkor, ha minden nap hordod. ha nem, akkor tovább szorít.
süti beállítások módosítása