Miért nem hihető, hogy egyformán utálom a bolsi-libsizést meg fasisztázást-jobberezést? Miért nem lehet egyetlen mondatot anélkül elmondani, hogy az embert valamelyik szekértáborba sorolják? Ha egy kormánydöntés szimpatikus, egyből fideszes pártkatona vagy, ha ellenszenves, egyből komcsibérenc. Irtózom a zsidózástól, de épp így a keresztényellenességtől is, a magyarosch mellverés megmosolyogtat (főleg ha a magyar kultúra és nyelv félműveltnek is alig mondható ismeretével társul), de elkeserít, ha valaki a nemzeti hovatartozását úgy tekinti, mint valami gyógyíthatatlan bőrbetegséget.
A baloldal cinikus, a jobboldalnak semmi humorérzéke, megutáltam mindkettőt. Odaát meg nem lesz egyik se, hát miért nem hagyják az embert az örökkévaló dolgokkal foglalkozni?
Sose felejtem el, mikor egy írótársam megkérdezte, nekem bal-vagy jobboldali barátaim vannak-e. Nekem barátaim vannak - mondtam elszörnyedve. Nem is érdekel, hova szoktak ikszet tenni választáskor, vagy ha tudom, nem ez alapján ítélem meg őket.
Van, aki a bajtársát is hátba támadja, van, aki az ellenfelével is tisztességes. Ennyi. És az a bizonyos bizalmi minimum, hogy a másik az általa legjobbnak hitt megoldás mellett dönt, nem pedig azért tesz valamit, mert valaki felbérelte, vagy hatalmat akar.
Pár hónapja írtam egy Anarchista rapet, aznap telefonált egy kedves ismerősöm, hogy milyen jó verset írtam Orbán Viktor ellen. Eszembe sem jutott ilyen. A szöveg arról szól, hogy mindenki hatalmat akar, és mindenki hibázik, amikor hatalomra jut. Akinek nagyobb a hatalma, jobban megszédül, és nagyobb hibákat követ el. Dávid nem öleti meg Uriást, hogy megszerezze Bethsabét, ha nem teheti meg, mert király!
És azt hiszem, az embernek volna munkája, ha munkája van, megélne belőle, nem kéne kényszervállalkozónak lenni, nem kéne anyagi szempontok alapján mérlegelni, hogy vállalhat-e még egy gyereket, nem kéne a túlélésért feketén dolgozni és dolgoztatni, bliccelni a buszon, ócskább kaját venni, akkor senki nem akarná a másik nyakát azért elvágni, mert más a hite. A vallás-és politikai háború mögött mindig ott a nyomor. Nesze, hirdessünk toleranciát meg politikai korrektséget, mikor gályára hurcolnánk a másikat, ha volna lehetőség. Így csak keresztbe teszünk egymásnak ideológiai alapon.
Egy régi ismerősöm megkérdezte, mit szólok a vegyes házassághoz. Értsd: feleségül vegyen-e olyan nőt, akinek más a pártpreferenciája.  Ugyanakkkor egy zsidó lány, akinek a fél családját kiirtották, és egy nyilas tiszt leszármazottja házasok, közös gyerekük született. Most akkor?