Sosem öltöztem kihívóan. Főleg nem nyolcévesen. Napi szinten zaklattak, fogdostak a villamoson a tömegben idősebb férfiak. Féltem és szégyelltem magam. A nővéremnek mondtam el, persze őt is. Beletörődtem, hogy ez akkor nyilván így van mindenkivel, a gyerekek borzasztó rugalmasak. Csak éppen a pszichoszexuális fejlődésembe csúnyán bekavartak szegény beteg bácsik (ahogy vigasztalásomra a szüleim magyarázni próbálták a működésüket.) Csak éppen azóta a nemi izgalomhoz bűntudat és szégyen társul bennem. Csak éppen azóta is lefagyok, mint a megtámadott bogár, ha hozzám érnek. Komoly munkám van benne, hogy ne azonosítsam a férfiakkal a pedofilokat.
Tizennégy éves voltam, mikor egy lovászfiú berángatott egy üres boxba. Pont annyira voltam kihívó, amennyire lovagláshoz öltözik az ember. Úgy éreztem, az életemért verekszem. Huszonéves, hosszú hajú, cigány fiú volt, Indián a beceneve. Mindig kedves voltam vele. A másik lovászfiú bejött, észrevette, mi folyik. "Nem láttam semmi!" - És röhögött. Nem tudtam hangot adni. Csak akkor kezdtem bőgni, amikor kiszabadultam, mert bejött Tamás bá, az öttusázók edzője. Azt hiszem, nem mentem oda többet lovagolni. Évekig féltem a cigány férfiaktól, később attól, hogy előítéleteim lesznek velük, és tennem is kellett érte, hogy ne legyenek.
Húszéves koromban dolgozni akartam az egyetem mellett. Az állásinterjún egyre furcsább kérdések hangzottak el. Egyre bizalmasabbak. Bár még sose voltam állásinterjún, sejtettem, hogy nem így szokott lezajlani. Mégse tudtam nem válaszolni, a jó tanuló jó kislány engedelmessége erősebb volt a rémületnél is. Hiszen a főnökömmel, a leendő főnökömmel beszélek! Elégedett volt, megkérdezte, megkínálhat-e egy itallal. Igent mondtam, nemet képtelen voltam (azóta is nehezen). Martinit töltött, fehéret, a koccintáskor kilöttyent belőle egy kicsi a kezemre, automatikusan lenyaltam. Ez lehetett a kulcsinger, a férfi rám ugrott, hosszú másodpercek teltek el, míg egyáltalán megpróbáltam ellökni. Hangot kiadni akkor se tudtam, csak kirohantam, ahogy megszabadultam az öleléséből. Futottam végig a Váci utcán és hangosan zokogtam.
Szintén huszonéves voltam, mikor a gerincproblémáimmal beutaltak a Széchenyi fürdőbe úszni meg masszázsra. Az egyik masszőr jóval túlment a gerincemen. Hagytam, nem mertem szólni, hogy ez nekem rossz érzés, hát ő tudja, mi kell az egészségemhez, mi köze a fenékizmaimnak a gerincemhez, a combizmainak... amikor a lábam közt nyúlkált, akkor már tudtam, hogy nincs itt semmilyen profizmus. Képtelen voltam egyetlen hangot is kiadni. Amikor azt mondta, forduljak hanyatt, engedelmeskedtem. Csak iszonyúan féltem közben. Most már gátlástalanul tapogatott. Feküdtem a keze alatt, mint egy holttest, abban reménykedtem, így talán elenged. Tudtam, hogy bármit megtehet, nem fogok tudni ellenkezni. Azt hiszem, imádkoztam. A következő kliens előbb érkezett, hangosan köszönt. Akkor tudtam csak felugrani, felöltözni és elmenekülni. Csak a Városligetben tört rám a sírás.
Hosszú időt töltöttem önismerettel. Sok munkát fektettem abba, hogy a szexualitás ne kapcsolódjon össze bennem az erőszakkal, a kiszolgáltatottsággal. Sok minden alapvetően változott. Sok minden alapvetően nem.
Néhány éve a tömött villamoson egy férfi hozzám préselte a testét, aztán fogdosni kezdett. Szólni akartam. Kiabálni. Pofán vágni. Nem ment. Csak bámultam kifelé az ablakon, az ajtó és az undorító test közé szorulva, és arra gondoltam: "nem vagyok itt, ez nem is történik meg, pláne nem velem." Aztán arra, hogy mindjárt jön a következő megálló, és megmenekülök. Nyílt az ajtó leszálltam, ha utánam jön, talán el tudok futni, vagy szembe merek vele szállni... nem jött. A villamos elment, álltam a megállóban folytak a könnyeim, pont mint nyolcéves koromban.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
cov 2014.12.11. 22:46:48
Talán majd ezután, hogy elmondtad, kilépsz a némultságból.
2014.12.12. 19:24:25
gofri. · http://gofriblog.blogspot.com 2014.12.16. 22:10:54
Mancis 2014.12.26. 16:44:12
kjá 2014.12.26. 19:34:26
Mancis 2014.12.26. 20:05:28
kivanom a legjobbakat. Tapasztalatom szerint akik valoban gyogyultak, arrol beszelnek, hogy mi a gyogyulashoz vezeto ut, be tudjak mutatni es meg tudjak allitani a sorozatos fogdosasok ozonet, hatalmuk van a szexualis visszaelesek felett. Te csak a fajdalmaidrol irsz es hogy meg nemreg is ujra megtortent es akkor se tudtal tenni semmit es hogy sirtal ujra. En nem latok itt gyozelmet, lezarast, bar szivem szerint kivannam, barcsak leallna ez az uldozes az eletedben. Vajmi keves megvallani hogy gyogyult vagyok, mert mondjuk egy pszichologus azt mondta, mondjam ezt es valljam meg, ezek felszines dolgok, nincs mogotte fedezet. Az egy lepes, ha valaki mar tud rola beszelni es masok elott is.
De aki gyogyult az nagyon boldog, tularado orommel van tele, amiert ez a belso pokol ki lett iktatva eletebol minden negativ hosszutavu kovetkezmenyeivel egyutt. Tud tanacsot adni hogy kell vedekezni es ujra felfedezi az Isten adta szexualitas szepseget a maga tisztasagaban es bibliai kereteben, a hazassagban, vagy szent egyedulallo eletmodban es megbocsajtasban. Es tobbe mar nem fel es nem a felelemrol szolnak az uzenetei hanem a batorsagrol es amit visszakapott, azokrol!Ezek a gyumolcsok! Imadkozom, megtapasztald az igazi helyreallast-ami nem tagad, nem fel a szembeallitastol es neven nevezi a dolgokat - nemcsak az orgazmust, hanem egyeb okokat is amik ezt behozhattak az ember eletebe. Ahhoz kell igazi batorsag!
kjá 2014.12.26. 20:58:29
köszönöm a jószándékú hozzászólást és az imákat is.
Mancis 2014.12.26. 21:07:28
Az, hogy beszelsz rola, latszik, elindultal ezen az uton es oszinte vagy Magaddal. Egyszer szivesen elbeszelgetnek Veled, de most el kell utaznom hosszabb idore. Februartol ujra leszek. Az ilyen tulelokre es labadozokra MIND ugy tekintek, mind hosokre.Nagyo dolog ezen vegigmenni es vegigcsinalni. Szeretettel, Mancis
Ilona Teréz Boross 2017.10.19. 12:40:14
www.borossterez.hu/2014/02/19/3141/