Csak távirati stílusban, mert a Bárka blogba is termelnem kell valamit.
A répaleves óta gomba és póréhagyma hasonló stílusban. Egyik jobb, mint a másik.

Tegnap este megint megnéztem Hajdú Szabolcs Fehér tenyér című filmjét. Először véletlen láttam, rákapcsoltam, és nem bírtam róla levenni a szemem. Most talán még jobban tetszett. Ugyanúgy hatott rám, mintha először néztem volta, közben szinte minden részletre emlékeztem. De jó, hogy van ilyen film.

Elolvastam Csalog Zsolttól a Parasztregényt is. Még jó, hogy csak most, különben nem mertem volna megírni az enyémet, annyi a hasonlóság. Lehetehetetlen volt, nagyon élveztem.

Olvasom Farkas Jóska bácsi (az ő gyülekezetében nőttem fel) prédikációit. Döbbenetes, hogy még mindig mennyire aktuálisak, hogy mennyire szólnak nekem, és hogy mennyire meghatározhatja a világképemet. Nem olvastam benne olyan mondatot, amirvel vitatkozni akartam volna. Az, amiben én is hiszek. Ennek ellenére nem olyan érzés volt, hogy már minden szavát ismerem, hanem friss és személyesen nekem szóló. Most olvasok pár teológiaibb jellegű írást, aztán visszatérek a prédikációkhoz.